A fenti címet sokan furcsállhatják, hiszen mintegy 100 évet köt össze az időben. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy mégis beszélhetünk erről a kapcsolatról. A mai Tisza-tó vidékén az 1860-as években hajtották végre a meder átvágásokat, s tervezték meg a gátakat. A területen már akkor egy olyan bonyolult vízrendszer volt jelen a keletkezett holtágakkal, a Bükk-hegységből érkező patakokkal és a Kis-Tiszával, hogy érdemesebb volt a gátakat valahol ennek a szélén megépíteni, s így kialakult a Tisza legszélesebb, 7 km-es hullámtere. Az 1960-as években a tervezők ezt a lehetőséget használták ki, s a korábbi gátakat csak néhány kisebb szakaszon áthelyezve (Abádszalók, Poroszló), a Vásárhelyi-féle gátakat megerősítve alakították ki a Kiskörei-víztározót, a Tisza-tavat.

Téli/nyári vízszint

A Tisza-tó abban is különbözik más tavaktól, hogy vízjárása szabályozható. Minden év október 23-i hétvégét követően elkezdik a tó vízszintjének folyamatos csökkentését. Napi 20 cm-es süllyedéssel december elejére elérik a téli vízszintet. Erre azért van szükség, mert a tavaszi hóolvadások, és jégzajlások levezényléséhez a Tisza-tó 1 millió köbméter jeget illetve vizet képes befogadni. A tavaszi árvizek után a tó ismét a nyári vízszinttel üzemel a strandolók, horgászok és madarászok örömére.