Hajózás a Tiszán és a Tisza-tavon

A Tiszai hajózás a római kortól kezdve talán mindig jelentősebb volt, mint napjainkban. A Tisza a Nagy Magyarországban az egyik legfontosabb kapocs volt a hegyvidék és a síkság, a Kárpátok és az Alföld, az erdők és a puszta, a sóbányák és a legelő állatok között. A folyó mellett egymást váltották a fűrészmalmok és a sóházak. A kapcsolódás erős volt: a tutajjá összeácsolt farönköket általában sóval megpakolták, s a dupla szállítmány így együtt érkezett meg az Alföldre. A teherhajózás az 1970-es évekig még megtalálható volt a Tiszán, s az 50-es években még a személyhajózás is jelentős volt. Napjainkban igazi tiszai hajózásról nem beszélhetünk. A gazdasági viszonyok és a közlekedés átalakulásán túl ennek egyik oka a Szolnok-Kisköre közötti szakasz vízjárásának, vízmélységének kiszámíthatatlansága, amit csak a Csongrádnál tervezett vízlépcső tudna orvosolni. Mindezek ellenére a turisztikai célú hajózás kialakulóban van, a yachtoktól a 82 m hosszú Victor Hugo szállodahajóig egyre többen használják ki ennek a mostoha, de Európában egyedülállóan érintetlen vízi útnak a lehetőségeit. A Tisza-tavon jól fejlett kikötő hálózat található, s nagyon erős a kishajó forgalom, de a folyóról a belső vízterekre már közepes méretű yachtokkal sem érdemes bemenni. Kisebb motorcsónakokkal, lassú járású kishajókkal azonban felejthetetlen túrákat lehet tenni a több száz kilométernyi kijelölt csónaktúra útvonalakon. 2006-ban elindult az első menetrend szerinti személyhajó járat is a tavon, ami Poroszló és a Vízi Sétány között közlekedik.